Zöld(ülő) karácsony

Mint úgy általában, az élet legtöbb vonatkozásában, van egy elmélet, egy eszme, hogy hogyan szeretnénk élni, mit tartunk követendőnek, és van a valós élet. A kettő között meg kompromisszumok. Én zöld vagyok, mármint világnézetileg, így nekem természetes, hogy a Karácsony is minél környezetbarátabb legyen. A világ körülöttem meg, hát, mérsékelten az. 

A környezetbarát karácsony elképzelésem szerint egyrészt abban valósul meg, hogy hogyan is ünneplünk, mit és mennyit veszünk, másrészt meg abban, hogy mit adunk tovább mint követendő példa gyermekeinknek, mit üzenünk tetteinkkel, elvárásainkkal, vagy éppen ajándékainkkal rokonainknak és barátainknak, vagy akár ügyfeleinknek. Amit én szeretnék – semmi extra — mostanság minden második facebook bejegyzésben szembejön: legyünk együtt, töltsünk értelmesen időt együtt, nem a tárgyak számítanak, hanem az élmények, a kevesebb több… 

Lássuk csak, mik azok, amiket még elképzelek/elképzelünk, és hogyan valósulnak meg és mik azok amik önkénteseink szerint fontosak.

Ajándékok mennyisége-minősége

Igyekszem gyermekeimet nem elárasztani ajándékkal, és a rokonságot is kordában tartani… ugyanakkor nem mindenki ért ezzel a törekvésemmel egyet, és meglehetősen nehéz a különféle nagymamákat, nagypapákat rávenni arra, hogy tartsák magukat a „max. két ajándék per fő” (megcélzott, valamikor rég felállított) házi szabályunkhoz, és/vagy inkább próbáljanak közös élményeket ajándékozni (ami általában valamilyen utalvány formájában jelenik meg). Különösen nehéz ez, mikor gyermekeink az ajándékaikat elkezdik számolgatni, latolgatni, ki mennyit kapott, melyik a nagyobb, melyik az extrább… Ilyenkor nem érzem a boldogító sikert, és megnehezíti a rákövetkező évben a családi egyezkedést a „de mit fognak szólni, hát ez nem lesz elég”-típusú kérdések kivédését.

Ha meg már veszünk valamit, akkor az legyen minőségi, tartós, ne valami műanyag vacak. Ezt (a család egyes részeivel legalábbis), könnyebb elfogadtatni, és azt hiszem, ez a gyerekeknél is már jobban megfogant. Amikor a nagyobbik elkezdi nézegetni és végigvenni a tárgyak különböző márkáit, akkor néha már azt gondolom, hogy túl jól…”Anya, ez a jobb márka, vagy az?”…nehogy már “márkabuzi“ legyen!

(Ági)

Én is emlékszem még a gyerekkori izgalomra, hogy mennyi és mekkora ajándékokat fogok kapni. Mostanában viszont az tesz igazán boldoggá,   hogy az elmúlt évek alatt, velem együtt a családom is változott, változtatott, és egyre inkább az együtt töltött idő minőségere fordítottuk a hangsúlyt. Úgy érzem, hogy a családom és a barátaim is egyre inkább megértik (vagy legalábbis jó úton járnak felé) a fenntartható karácsony és ünneplés fontosságát és lényegét. Hálás vagyok minden egyes nem-legyártott-műanyagért, visszakapott ajándéktasakért, újrahasznosított vagy csomagolásmentes ajándékötletért, de mégis azok a legszebb ajándékok számomra, amikor azt látom, hogy a szüleim komposztálnak, ősszel a fák alá gyűjtik a lehulló leveleket, vagy ha bármilyen, apró lépést tesz valaki egy fenntarthatóbb élet felé. 

Másik pozitív ajándékozási élményem céges környezetben: ügyfelek nevében ültetnek facsemetéket egy közösségi erdőbe, így köszönve meg a közös munkát az év végén (nem, nem kell senkinek összekoszolni magát, csak a facsemete “örökbefogadásának” díját kell elutalni :)). 

Úgy gondolom, hogy rettentően fontos a szemléletformálás folyamatában, hogy ezek az apró, természetes vagy akár megszokott üzleti gesztusok is fenntarthatóak legyenek, azért hogy ez a felfogás tovább tudjon gyűrűzni a gazdaságban és eljusson egészen a ipari termelőkhöz és vezető nagyvállalatokhoz.

(Dina)

 Amíg kicsik voltak a gyerekek, egyszerűen nem boldogultunk a nagyikkal, illetve a férjem is imád sok ajándékot adni és kapni – de legalább a minőségre mindig sikerült figyelni, így “csak” a könyvek és a legók borítottak el bennünket, előbbiek azóta is, pedig e-könyvet is használunk… Az élményajándék jó alternatíva, különösen a testvérem és családja esetében vált be, akik Hollandiában élnek, így nem is tudnak nagy/nehéz dolgokat hazavinni magukkal. Persze kell valami kézzelfogható is, de most már a saját gyerekeim is értékelik az ilyesmit. Szabadulószoba, mozijegy, múzeumi belépő, élményfürdő, egyik jobb mint a másik. Én is kaptam már a színházbérletet, kézműves foglalkozást is, kisgyerekesként a legjobb ezekben a hozzájuk járó énidő volt.
A legtöbb ajándékot a neten vagy a helyi kézműves vásárokon szerzem be, így nem veszek semmit hirtelen felindulásból, és az áruházi tömegjelenetekből is kimaradhatok. 

(Judit)

Ajándékcsomagolás

De ha már ajándék, akkor legyen a csomagolás is zöld! Ez viszont elég jól megy nekünk, legalábbis ami a mi kis családunkat illeti, de pozitív, hogy a tágabb családban is terjedőben van. Így most már nem csak én, de édesanyám is kreatívan felhasznál régi párnahuzatokat, soha nem hordott kendőket, vagy akár sima fehér lepedőket, melyek szép pántlikákkal ünnepi hangulatúak lesznek (és simán beleférnek olyan apróságok, mint pl. egy bordásfal). Az ajándékszatyor gyűjteményünk meg csak egyre gyűlik, gyűlik – ezeket inkább a tágabb családnak, vagy barátoknak szoktam próbálni átpasszolni (ajándékkal együtt), de valamit biztos rosszul csinálok, mert mindig több jön vissza, mint amennyit elajándékozok.

(Ági)

Én nehezen mondok le a csomagolásról, mert nagyon szeretem díszítgetni, a férjem pedig bontogatni. Egyszerű, ikeás barna papírt szoktam venni, amit szalaggal vagy egy színes papírcsíkkal dobok fel. Én ebben engedtem, a család cserébe óvatosan bontogat, így a szentesti csomagolást fel lehet használni már másnap, amikor a bővebb családdal ünneplünk. Még sosem vettem ajándékszatyrot, de mégis mindig rengetegből tudok válogatni, most tovább is adtam egy nagy adagot.

(Judit)

Fa vagy nem fa?

Itt be kell valljam, beadtam a derekamat. Némi utánolvasás után:

•  nem, a műanyagfa eleve nem jött szóba, az ökológia lábnyomát nézve meg pláne nem; 
• a kreatív egyéb fapótló megoldásokból még nem láttam egyet sem, ami igazán megtetszett volna; 
• és, végső soron, az egy darab élő fa kivágását az egész éves fogyasztásunkhoz mérve, mérlegelve azt az örömet, hangulatot, illatot, amit egy igazi fa ad,

arra jutottam, hogy nem erőltetem, maradjon az igazi fenyőből való igazi karácsonyfa nálunk, sőt, még igazi méhviasz gyertyáink is vannak.

(Ági)

Természetesen fa, a műanyag szóba sem jöhet – pláne hogy a tanulmányok szerint húsz évig kéne használni, hogy kisebb legyen az ökolábnyoma egy fenyőnél. A karácsonyfákat erre a célra termesztik, sok család él ebből Zalában, Somogyban. A fa aztán tavasszal az első kerti sütögetéskor  “hasznosul újra”.
Viszont a díszítésben abszolút nem pazarlunk, ugyanazokat a gömböket, angyalkákat tesszük a fára, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt, csak néhány évente veszek pár új üveggömböt a töröttek pótlására. Még örökölt díszeink is vannak!

(Judit)

Ünnepi vacsora

Én sok éve amolyan vegetáriánus vagyok, nem a szigorú fajtából, nekem eleve belefér a tej, tojás, de még a hal is, sőt, egy ideje a „boldog állat” is kisebb mértékben. Tehát az ünnepi vacsora ennek keretében terveződik. Van benne sok zöldség (általában valami szép színes, borsó is, meg batáta vagy répa is, megint csak, kompromisszumok a között, hogy zöldség legyen, és hogy ki mit hajlandó megenni), de van benne némi állati is, mivel ünnep. Szenteste utóbbi években saját fogásból származó pisztráng, a Visegrád alatt lévő pisztrángos tóból. Ez nagyon jó érzés, hogy helyi (többé-kevésbé), és nem sok-sok kilométert utazott, messzi földről. Aztán a rákövetkező napok vendégeskedéséhez általában valamilyen kistermelőtől, lehetőleg szabadban legeltetett állatot igyekszünk beszerezni, ami egyszer-egyszer általam is képviselhető hús fogyasztásnak számít.

(Ági)

Mivel nem vagyok családanya, így jóval egyszerűbb dolgom van, mert vagy eszem, amit anyukám főz, vagy ha én állítom össze a menüt, akkor az vegetáriánus, de akár hal is lehet. A “mit eszünk” kérdésnél viszont számomra sokkal fontosabb a “honnan” és szerencsére anyukám is a helyi termékeket preferálja.

(Dina)

A legnagyobb – zöld –  változtatásom a család előző generációihoz képest, hogy nem főzök háromszor annyit, mint amit meg tudunk enni, így nem kell ételt kidobni :). Inkább a minőségre, mint a mennyiségre helyezzük a hangsúlyt a karácsonyi menüben. Sok helyi terméket veszünk, a piac és a csomagolásmentes bolt nagy segítség a környezetbarát beszerzésben. 

(Judit)

Végül, hogy valami biztatót is mondjunk, a helyi, kézműves termékek előnyben részesítése könnyen kivitelezhető Gödön és élénk a használt dolgok piaca és fontos szempont egyre több helyen a fenntarthatóság is: